Leopold Gottlieb

Drohobycz, Lengyel ország, 1883 - Párizs, 1934

Leopold Gottlieb lengyel festő (nem keverendő össze Adolph Gottlieb amerikai absztrakt expresszionista festővel valamint Maurycy Gottlieb, szintén lengyel festővel sem!) Domináns XX. Századi festő, Krakkó-ban tanult 1896-tól 1902-ig egy képzőművészeti iskolában, majd Münich-ben fejezte be tanulmányait 1903-ban. 1906-ban Gottlieb elfogadott egy állást a Bezael-i Képzőművészeti Főiskolán, Jeruzsálamben ahol különféle festői technikákkal ismertette meg hallgatóit. 2 ével később Párizsba költözött és műveit elkezték kiállítani. A Salon d'Automne-ban, a Salon des Independants-ban és a Societe Nationale des Beaux-Arts-ban is megtekinthetőek voltak a munkái. Ebben az időben több más nagyvárosban is láthatóak voltak Gottlieb festményei, volt kiállítás Berlinben, Barcelónában, Bernben sőt a szecesszió egyik fővárosában is, Bécsben. Mikor kitört az első világháború Leopold visszatért szülőföldjére és a hadseregben harcolt. A háború után is Lengyelországban maradt és itt is kiállításra kerültek művei többek között Varsó-ban és Krakkó-ban. Gottlieb az egyik vezető alakjává vált egy lengyel művészeti mozgalomnak a ”Rythme”-nek. 1926-ban visszköltözött Párizsba és utolsó éveiben főleg a Salon de Franc-ban valamint a Galeries des Quatre Chemins- ben állították ki munkáit. Leopold Gottlieb mind festett mind rajzolt portrétanulmányai miatt méltán vált híressé.

Rövidke hírek amiket úgy kapartunk össze :)

A www.bbc.co.uk  audio intrerview-jai között fellelhető többek között Andy Warhol, Salvador Dalí valamint Francis Bacon válaszai is a riporter idiótábbnál idiótább kérdéseire.

 Idézetes helyecske:

„Egy leányka és egy pohár bor meggyógyítanak minden nélkülözést, s ki nem iszik s nem csókol, az annyi mintha halott lenne.”

Goethe

„A pontos megfigyelés erejét gyakran hívják cinikusságnak azok, akik nem értették meg azt.”

Shaw

Ham-Ham: finom kultúrkaja:

A facsiga

Volt egy filozófus, aki mindig arra tekergett, ahol gyerekek játszottak. S ha látott egy gyereket facsigával, máris lesbe állt. Alig pördült meg a facsiga, a filozófus űzőbe vette, hogy elkapja. Nem bánta, hogy a gyerekek lármáznak, és megpróbálják távol tartani a játékszertől, és ha elkapta a még pörgő facsigát, boldog volt, de csak egy pillanatig, aztán a földre dobta, és ment tovább. Azt hitte ugyanis, hogy bármely apróság felismerése, tehát például egy pörgő facsigáé, elegendő az egyetemes érvényű felismeréshez. Ezért nem a nagy problémákkal foglalkozott, azt nem találta gazdaságosnak. Ha a legapróbb csekélységet felismerjük, mindent felismertünk, ezért foglalkozott kizárólag a pörgő facsigával. És valahányszor látta a játékszer megpörgetésének előkészületeit, reménykedni kezdett, hátha most sikerül, s ha a facsiga pörgött, lélekszakasztó üldözése közben bizonyossággá vált a filozófusban a remény, ám ahogy ott tartotta kezében az ostoba fadarabot, elémelyedett, és a gyerekek kiáltozása, amit addig nem hallott, de most fülébe hatolt, elűzte; tántorgott, akár a facsiga az ügyetlen ostor nyomán.

Franz Kafka

PIROS PIPACS SÁRGA SZÁRON

Piros pipacs sárga száron,
Cigarettám parazsa,
Kéken kanyarogva, szállón
Kígyózik a magasba.

Szürke hamva, már kihűlve,
Szertehullik könnyedén.
Percnyi otthonomban ülve,
Gondtalan melegszem én.

Éltem könnyű füstje szálljon!
Már nem bánom, bármi volt.
Ködbe rejtezett a távol, -
Mit remény! Mit bánatom!

Mindenünk mulandó-álnok,
Füst a kéjünk és a búnk;
S szabadságról szőve álmot,
Mosolyogva hamvadunk.

Innokentyij Fjodorovics Annyenszkij

Tartalom