FANTINE

Fantine Victor Hugo: A Nyomorultak-c�m� reg�ny�nek szerepl�je. Karaktere tal�n m�g Jean Valjean-n�l is tragikusabb �let�ton halad �t. T�rt�nete sz�vszor�t�, az �rtatlan l�ny teljes erk�lcsi megad�ssal viseli. A t�rt�net kezdet�n Fantine b�jos, �rtatlan, alig 20 �ves teremt�s. Tiszta �letet �l, kiss� naiv �s teljes sz�v�b�l szereti csakugyan ifj� szerelm�t, a heves v�rm�rs�klet� Tholomyès-t. Egy idilli k�pet kapunk a l�nyr�l �s bar�tair�l, valamint bar�tn�ir�l, amint a “dupla n�gyes” szerelmesen s�t�l Saint-Cloudban.

“A neve Fantine. Mi�rt Fantine? Sohasem ismert�k m�s n�ven. Sz�let�sekor m�g a Direkt�rium volt uralmon. Nem volt csal�di neve, mert csal�dja sem volt; nem volt keresztneve, mert m�r egyh�z sem l�tezett. Azt a nevet viselte, amit nem tudni, ki adott neki, mikor az utc�n tal�lkozott vele, ahogy kiskor�ban mez�tl�b szaladg�lt. �gy hullott r� a n�v, mint felh�kb�l a v�zcsepp a homlok�ra, ha esett. �gy h�vt�k: kis Fantine.”

Tholomyès-nek azonban Fantine nem jelent t�bbet fut� kalandn�l, �s amikor a f�rfi �s bar�tai elhat�rozz�k, hogy “megsz�knek a l�nyok el�l” egyszer�en csak bevezetik �ket egy fogad�ba, majd ott hagyj�k a n�gy teremt�st, akik lassan r�d�bbennek, hogy mi t�rt�nt. �m Fantine-ra nagyobb s�llyal nehez�l a teher.

“Mondottuk m�r, ez volt az els� szerelme; �gy adta oda mag�t Tholomyèsnek, mint feles�g a f�rj�nek. �s a szeg�ny le�nynak gyermeke volt”

Fantine elhat�rozza, hogy munk�t keres, hogy gyermek�t Euphrasie-t eltartsa. A kisgyermeket a tov�bbiakban csak Cosette-k�nt ismerj�k.

“A kisl�ny neve Euphrasie volt. De az anya az Euphrasie-t Cosette-re v�ltoztatta, az any�k �s a n�p kedves, j�t�kos �szt�n�vel, amely Josepha helyett Pepit�t, Fran�oise helyett Sillette-et mond.”

Azonban r�j�tt, hogy egy „tisztess�gtelen” asszonynak, mint �, akinek gyermeke ugyan van, �m f�rje nincs, sehol nem adnak munk�t. Emiatt a kis Cosette-t a Th�nardier h�zasp�r gondjaira b�zza, akiknek havonta fizet, hogy gyermek�t eltarts�k. Az utc�n tal�lkozik Th�nardier asszonnyal, aki �ppen gyermekeit hint�ztatja �s azonnal r�b�zza Cosette-t a h�zasp�rra. Hib�zik. Miut�n elindul munk�t keresni -�s tal�l is - Th�narider-�k megpr�b�lnak azzal t�bb p�nzt kicsikarni a kisl�ny anyj�b�l, hogy azt hazudj�k beteg, sok �j ruha kell neki a hideg t�lre �s hasonl� k�lts�ges dolgokra van sz�ks�ge. Ek�zben Cosette-t �gy tartj�k, mint egy szolg�l�t, mint egy koldust. Fantine ameddig tudja, fizeti a k�lts�geket, �m egyik irigy munkat�rsa a gy�rban r�j�n, hogy anya, �gy a l�nyt kiteszik az utc�ra. Kereseti forr�sa nincs, a Th�nardier h�zasp�rnak tartozik, a l�k�s�t nem tudja fizetni. Varr�ssal kezd foglalkozni, vajmi kev�s p�nz�rt. A fukar h�zasp�r ekkor kezd k�vetel�zni. Megzsarolj�k, hogy a l�ny�t kidobj�k, ha nem fizet. Fantine-nek nincs m�s v�laszt�sa, minthogy eladja mag�t. Egy �zben egy fodr�sz a l�ny haj��rt p�nzt k�n�l, �s az lev�gja ,hogy kifizethesse Cosette „ruh�it”. A p�nzt a csal�d nem a l�nyra k�lti, nem is lenne r� nagy sz�ks�g�k. M�skor fogai�rt k�n�l p�nzt egy orvos �s a l�ny ki�tteti els� k�t metsz�fog�t. Fantine az utc�n keresi a kenyer�t. Ahogy j�r-kel atrocit�s �ri.

„Ah�nyszor a n� elment el�tte, arc�ba f�jta a szivarf�st�t, �s odamondott neki n�h�ny sz�t, amit elm�s tr�f�nak hitt, mint p�ld�ul:

- De cs�f vagy, bab�m! Mit mutogatod magad? Nincsenek fogaid! - �s �gy tov�bb.”

“A n�, aki mint valami szomor� k�s�rtet j�rt-kelt a havon, nem felelt neki, r� sem n�zett, sz�tlanul, komor szab�lyoss�ggal folytatta s�t�j�t, �tpercenk�nt visszat�rve a g�ny ostorcsap�sai el�, ak�rcsak a vessz�fut�sra �t�lt katona. Ingerked�s�nek hat�stalan volta nyilv�n bosszantotta a l�h�t�t. F�lhaszn�lva azt a pillanatot, amikor a n� megfordult, nesztelen�l, alig b�rva visszafojtani nevet�s�t, ut�naeredt, lehajolt, f�lmarkolt egy csom� havat, �s k�t csupasz v�lla k�z�tt a h�t�ba z�d�totta. A l�ny felh�rd�lt, megfordult, mint egy n�st�ny p�rduc ugrott neki a f�rfinak, arc�ba m�lyesztette k�rmeit, a legocsm�nyabb sz��radattal, amilyen csak egy pocsoly�ban fetreng� r�szeg katon�t�l telhet ki. A p�link�t�l rekedt hangon �v�lt�tt szidalmak undor�t�an �ml�ttek a sz�j�b�l, melyb�l csakugyan hi�nyzott a k�t el�ls� fog. Fantine volt.

A l�rm�ra a tisztek kit�dultak a k�v�h�zb�l, a j�r�kel�k �sszecs�d�ltek, �s vihog�, hurrog�, tapsol� csoport gy�lt a dulakodva hemperg� p�r k�r�, s a nagy kavarod�sban alig lehetett f�lismerni, melyik a f�rfi, melyik a n�. A f�rfi kap�l�zott, kalapja a f�ld�n hevert, a n� pedig fejd�sz, fogak �s haj n�lk�l, elk�k�lve a d�ht�l, borzalmasan ord�tozva, k�zzel-l�bbal �t�tte, r�gta.”

V�g�l egy rend�r bek�s�ri a fel�gyel�s�gre �s p�r napra leakarja csukni. �m ez azt jelenten�, hogy nem tudja megkeresni azt a p�nzt, amivel gyermek�t ell�tja. Fantine k�ny�r�g a fel�gyel�nek, amikor a polg�rmester l�p be. A polg�rmester �lete k�l�n t�rt�net, amit r�szletezni hossz� lenne, ez�rt csak annyit mondan�k, hogy j� oka volt, hogy Fantine-nak megkegyelmezzen. Meg is kegyelmezett �s sz�rnyai al� vette. Fantine a h�t�l azonnal beteg lett, �s nem sokkal k�s�bb, gyermek�t h�vva halt meg a k�rh�zban, Jean Vajean, a polg�rmester mellett. Cosette-r�l el�g annyi, hogy Jean Valjean elhozza a Th�nardier-h�zb�l, k�zvetlen a gyermek anyj�nak hal�la ut�n, �s roppant kalandos �let�tja sor�t megtal�lja a boldogs�got.

"Cosette, el�rkezett a pillanat, hogy megmondjam any�d nev�t. Fantine-nak h�vt�k. Jegyezd meg j�l ezt a nevet: Fantine. Borulj t�rdre, valah�nyszor kimondod. Sokat szenvedett. Nagyon szeretett t�ged. Annyi r�sz jutott neki a boldogtalans�gb�l, mint neked a boldogs�gb�l. Isten �gy osztja el az emberi sorsot."