Pop-Art

Az 1920-as éveket írjuk: A Big Ben harangjainak hangja először jut el mindenkihez rádión keresztül, Sir Alexander Fleming felfedezi a Pennicilint, megjelenik Kafka “A Per” című műve, Nagy Britanniában egy új művészeti ág első jelei mutatkoznak, és 1928 Augusztus 6.-án az amerikai Pittsbourghben megszületik a Pop-Art leendő pápája: Andrew Warhola néven.

A történet az 1900-as évek közepén kezdődik: a művészeti életet teljes mértékben az absztrakt expresszionizmus ¹ uralta, legfőbb művelői: Jackson Pollock és hívei a következő generációtól is absztrakt, elvont, de legalább is a nonfiguratív művészetre számítottak. Az akkori műértőkből egységesen tiltakozást váltott ki, hogy a fiatal művészek mást válaszottak ideájuknak: Marcel Duchamp-t, a dadaizmus ² legkielmekedőbb alakját, így a követői által létrehozott művészeti ágat a kezdetekben Neo-Dadaizmusnak is nevezték, főleg Angliában, ahol az irányzat évekkel korábban megjelent, ám sosem teljesedett ki úgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban.

Nem csak a Dadaizmussal tévesztették össze a kialakulóban lévő Pop-art mozgalmat, de Avantgarde-nak, valamint inkább az elvárásoknak, mint magának a Pop-art esztétikájának megfelelően “Új-Humanizmusnak” is titulálták. A Pop-art elnevezés jelentősen később jött létre: 1958-ban, egy angol kritikus, Lawrence Alloway használta, de olyannyira taszító értelemben, hogy a Pop-art egyik legfontosabb alakjának tartott Roy Lichteinstein évekig tagadta, hogy bármi köze lenne a mozgalomhoz, és ebben a hitben is élt. Az első művész, aki fel merte válallni ezt a bélyeget, a hatvanas években Andy Warhol volt.

Az átmenetet az Absztrakt Expresszionizmus korából a Pop-kultúrába, a Pop-art előfutárának is nevezett Rauschenberg, és kortársa Johns jelentette. Rauschenberg alkotásai még inkább húznak az absztrakció felé, kusza vonalakkal és mit sem ábrázoló assemblage-okkal ³, csak kései munkáiban tűnnek fel a Pop-art-ra jellemző sajátosságok: elcsépelt ideák, tömeggyártott árucikkek, közismert arcok és jelképek felhasználása.

A Pop-art fénykorát a ‘60as évek Amerikájában élte, abban a korban, amikor a túlidealizált szimbólumok minden reklámban és plakáton megjelentek, amikor a média befolyásának csúcspontját élte és a tömeggyártott Campbell’s leveskonzerv valóban a lehető legjobb megoldásnak tűnt vacsorára. A Pop-art az Amerikai álom kinevettetése, a tömeggyártás lejáratása, a csillogó idill képének durva eloszlatása. Eggyúttal a Pop-art megtalálja a banális dolgokban is a szépet, a mindennapi tárgyakat művészeti alkotássá emeli. Nem csak ez egyedit, a tucatárut is épp úgy értéknek tekinti. Amin a mindennapi ember keresztülnéz azt a Pop-art művészei kiemelik és csodálják, gyönyörködnek benne. A Pop-art a legelfogadóbb művészet mind közül.

“Tokióban a legszebb a McDonald’s. Stockholmban a legszebb a McDonald’s. Firenzében a legszebb a McDonald’s. Pekingben és Leningrádban még semmi szép sincs”

 Andy Warhol

Minden Pop-művész közül vitathatatlanul a leghíresebb és a legnagyobb hatással bíró Andy Warhol volt. Szlovák szülők gyermeke, de ő maga már az Amerikai Pittsbourgh-ben született, gyermekkorában hónapokra ágyhoz volt kötve egy Szt.Vitus tánc nevű betegség miatt. Három idegösszeroppanáson esett keresztül: hét, nyolc és kilenc évesen. Apja – halálakor   végrendeletében meghagyta, hogy hátrahagyott pénzét Andrew taníttatására fordítsák, így a legfiatalabb Warhola New Yorkba utazott és nevét Andy Warholra módosította. 1960 körül születtek első pop-festményei, ’64-ben már átfogó sikert aratott a Marilyn Diptichon sorozattal és a Campbell’s soup can szériával. Warhol, korai művei kivételével – melyeket túlnyomó részben reklámcélra alkotott, képeit főleg szitanyomással készítette, aminek az a tulajdonsága, hogy a képről lehetetlen eldönteni ki festette, ezért temérdek Warhol-hamisítvány készül. Warhol volt az első művész, aki nem tartotta szükségesnek saját kezűleg festeni képeit, így szinte futószalagon gyártotta a műveket, melyek alapjait újságkivágások, fényképek szolgáltatták. A ’60-as évek végén a Factory, Warhol műterme, az egyik leglátogatottabb és legelitebb szubkultúrális központá vált, 1968-ban itt kísérelt meg merényletet Andy ellen egy Valerie Solanas nevű nő, aki pár órával az incidens után önként feladta magát, és támadását azzal magyarázta, hogy a művész túl kevés figyelmet tanusított iránta. Warhol felépült ugyan sérüléseiből, 7 belső szervét ütötték át a Valerie által kilőtt golyók, de ezek után élete végéig újabb merénylettől tartott. Végül, 1987. Február 22.-én, 58 évesen halt meg egy műtét után a New York-i közkórházban, ahová Bob Roberts néven jelentkezett be, ismeretlen és mindez idáig tisztázatlan körülmények között. Halála után öt évvel nyílt meg az első róla elnevezett múzeum Szlovákiában.

Warhol művészete alakította a mindennapi életet is, tőle eredeteztethető a 15 perc hírnév fogalma, amely a hirtelen létrejött, ám gyorsan elillanó hírnévre utal.

“A jövőben mindenki híres lesz 15 percre.” Andy Warhol

Később a művész arra hivatkozva, hogy megunta ezt az állítását, megpróbálta különböző variációkkal helyetesíteni, mint például: “A jövőben 15 ember lesz híres” vagy “15 percen belül mindenki híres lesz”.

Távolinak tűnhet a Pop-art, pedig mindössze hatvan éve alakult ki. Ma is meg találjuk követőit, mint például Jeff Koons, kortárs művész máig is alkot és kiállít Amerikában, de mindennap találkozunk a Rolling Stones szimbólumává vált kinyújtott nyelvel, amelyet Warhol tervezett, és a Beatles együttes Sgt. Pepper című albumának borítójával, ami Peter Blake munkája. A Pop könnyen megbújik a hétköznapokban és aki nem elég figyelmes, az könnyen észre sem veszi a művészetet azokban a dolgokban, amikhez túlságosan is hozzászokott.

¹    A második világháború után a szürrealizmusból kialakult „művészeti” ágazat. Spontán formák és vonalak felhasználásával jeleníti meg a „művész” érzéseit.

²    A dadaizmus a művészet elleni művészet, amely mindig hanyagolja a klasszikus érteletmben vett művészek témáit, esetleg kinevetteti, lejáratja.